Egy levél a földre hull
Lassan már alkonyul
És nemsokára
Az őszi tájra
Sötétség borul
Még bágyadtan int a Nap
Tékozló sugarak
Emlékekből
Képzeletből
Elém rajzolnak
Az arcod felragyog
Mint egy őszi tájkép
Ahogy újra felnevetsz
Csupa arany és bíbor
Minden árnyék
Ilyen gyönyörű nem lehetsz
A lusta Nap tavaszt ígér
Tavaszt ígér, nyarat remél
De nézd, a dér
A fákhoz ér
Belőled érkező
Szíveden élősködő
Terhed voltam
De elfutottam
Növesztett az idő
Fejem öledbe ejtettem
Te egyetlen, aki hitt bennem
Ha megtorpantam
Orra buktam
A hitemet vesztettem
Az arcod felragyog
Mint egy őszi tájkép
Ahogy újra felnevetsz
Csupa arany és bíbor
Minden árnyék
Ilyen gyönyörű nem lehetsz
A lusta Nap tavaszt ígér
Tavaszt ígér, nyarat remél
De nézd, a dér
A fákhoz ér
Egy megfakult hajfonat
Egy dobozban tejfogak
Ennyi csak
Ami megmarad
Ha szétosztod önmagad
Ezer dolgom folyton rág
A sírodon a friss virág
Csak ritka vendég
Nincs rá mentség
Felőröl a világ
Az arcod felragyog
Mint egy őszi tájkép
Ahogy újra felnevetsz
Csupa arany és bíbor
Minden árnyék
Ilyen gyönyörű nem lehetsz
A lusta Nap tavaszt ígér
Tavaszt ígér, nyarat remél
De nézd, a dér
A fákhoz ér
A sötét már elvakít
Szidj meg, vagy mondj valamit
Nagy hirtelen
A nyakszirtemen
Egy kéz végigsimít
