NIRWANA

Le kéne zárni a múltat

Amiről beszélsz azon te túl vagy

Szemem előtt a gyerekszobám

Most is úgy bámul rám

Mintha nem lenne holnap

Nincs semmi túlgondolva

A szemed szegezd a falnak

Az a poszter srác a szobám falán

Néha mai napig érzem, ahogy bámul rám

Az a kék szempár tudja, ha hazudtál

És amit magadnak ígértél végül feladtál

Ő csak 27, rég túléltem már

De a poszter srácon semmi változás

Az a kék szempár tudja, ha hazudtál

Néha mai napig érzem, ahogy bámul rám

Van egy álmom, ami néha visszatér

Ebben nem számít fiatalon mit csináltam

Ez az öreg test mindent túlélt

Ha már itt vagyok maradok

Bár, nincsen szükség rám

De megnézem magamnak milyen az élet az én életem után

A szívem árnyas udvar vagy inkább temetőkert

Ott sírokhoz beszélek, leszólítok idegen járókelőket

A múltamról magyarázok, hogyha meghallgat a család

És mesélek róla, hogy lehettem volna én is poszter a szobák falánű

Az a poszter srác a szobám falán

Néha mai napig érzem, ahogy bámul rám

Az a kék szempár tudja, ha hazudtál

És amit magadnak ígértél végül feladtál

A halálos ágyamnál áll néhány gyermek

A kisebb még sír, a nagyobb félszemmel

Már a lakásomat stíröli, vajon hány négyzetméter

De ne sírj utánam jó?

A nagypapák sosem halnak meg

Sosem halnak meg

Sosem halnak meg

Sosem halnak meg

Sosem halnak meg