RÁMEN

Nincsen nagy pillanat, amire vársz, soha nem jön el!

Csak elhúz mellettem, pedig régen azt hittem,

Én tényleg győzni jöttem!

És kezdjek rettegni, hogy nyomot hagytam-e?

Mint a kereszt a bőrön, a mellkasodon, amit a nap beleégetett.

Ha hinnék valamiben most hinnék

És kérnék szépet, jókat,

De a hitem korán elhagytam, mint a kihulló

Tejfogakat!

Azt mondom Ámen, azt mondom Ámen,

Lassan forrok, mint a gázon a RÁMEN,

Mint a függő kiről, azt hitték bírja,

De amint elérakták, ráment!

Nincsen nagy pillanat?

Nincsen nagy pillanat?

Nincsen nagy pillanat?

Nincsen nagy pillanat.

Azt mondom Ámen, azt mondom Ámen,

Lassan forrok, mint a gázon a RÁMEN,

Mint a függő kiről, azt hitték bírja,

De amint elé rakták, ráment!

Lennék pesti srác, vagy rendszerváltó

Honpolgár,

Lángoló tank előtt állva szívnám

A szabadság illatát.

Mit sem sejtve a holnapról,

Hogy mennyit fizetek az álmaimért,

De amíg nem virrad ránk, a hajnal,

Álmodom magamnak a reményt!

Azt mondom Ámen, azt mondom Ámen,

Ne legyek én is egy újabb vak láncszem,

Torkig fulladok a kényszeres hitben,

De jól tudom, hogy nincsen:

Nagy pillanat, amire vársz, soha nem jön el!

Csak elhúz mellettem, pedig régen azt hittem,

Én tényleg győzni jöttem!

Nincsen nagy pillanat! Nincsen nagy pillanat! Nagy pillanat!

Nincsen nagy pillanat! Nincsen nagy pillanat! Nagy pillanat!

Nincsen nagy pillanat! Nincsen nagy pillanat! Nagy pillanat!

Nincsen nagy pillanat! Nincsen nagy pillanat! Nagy pillanat!