Világvége

A maszkom az államon

Nem látszik a holdfényben

A szívem egy elhagyott roller

Valahol egy külvárosi útszélen

Lábujjhegyen jár a hangulat

A csend egy nagy paplanhuzat

Alszik rajta az egész világ

Senki se hallja ezt a nyavalygást!

A falakon ablakok, az ablakba fények

A falakon ablakok, az ablakba fények

A falakon ablakok, az ablakba fények

A falakon ablakok, az ablakba fények

Az árnyadban érzem a közelséged

Rohadt unalmas a világvége

Rohadt unalmas a világvége!

Rohadt unalmas a világvége!

Rohadt unalmas a világvége!

Rohadt unalmas a világvége!

Azért tudom, hogy ott vagy

Mert még kicsikét rémlik az, hogy milyen volt tegnap!

Azért tudom, hogy ott vagy

Mert még kicsikét rémlik az, hogy milyen volt tegnap!

Gyerekkoromban a filmeket nézve

Könnyű volt elképzelni a világvégét

Azt hittem gyors lesz, véres, heroikus

Egy fel nem kavaró dráma

Olyan mozi, amit háromszor nézel

Mielőtt visszaviszed a tékába

De most lennék inkább hősszerelmes

Aki az erkélyedről bemászik

A hálószobádba, hiszen odahívtál

Azon a bizonyos első randin

De nincsen erkélyed és a panel is nyolc emelet

És tudom, hogy együtt élsz anyáddal

Aki halmozottan veszélyeztetett

Rohadt unalmas a világvége

Gyerekként a filmeket nézve nem így képzeltem!

Az életünk filmje nem visszaváltható

Csak egy rongyos szalag, amit begyűr a magnó!

Rohadt unalmas a világvége, rohadt unalmas, kurva unalmas

Kurvára unom már az egészet