Waa

Ez az újjászületünk pillanat

Mikor tiszta vér anyánk kés alatt

És mindenki mindenki mindenki

Először kíván boldogat

És szopni akartunk, nem úgy mint most

A száj elfáradt közel a harminchoz

Hát hagyjuk is ezt a pszihothrillert

Amin kibuktunk már a casting-on

Ami életünk filmjének indult

És közösen terveztük nemrég

És most fogjuk és mértani precizitással

Választjuk ketté

És nem tudom eldönteni

Hogy a két rész közül melyik vagyok én

Mindenhol ott vagy már, mint valami rákot okozó gén

És tudom, hogy beszélni kéne róla

Hogy sokan aggódtok értem

De ez túl van a szavakon, az emberi gesztuson

Csak annyi jön ki belőlem hogy:

WÁÁ! Nincs már más csak a véremben fortyogó mérgem!

WÁÁ! Kötél idegeim a nyakam köré feszülnek!

Azt mondom: WÁÁ! Újra meg újra ugyanaz a hang zakatol!

WÁÁ! Túllőt már ez a névtelen állapot!

De a legfontosabb pillanatok még meg sem történtek

Vagyis ennek az ígéretével

Búcsúzunk és remélem

Nyitva még az a hely rögtön ott balra a ház tövében

Hisz akad még néhány óra mielőtt egyedül kéne lennem

Megisszuk amit meg kell s végül elindulunk haza

A metrón lájkolgatjuk a megtelt üzenőfalat

A lakást szétdobálom nem vagy itt, hogy szólhass érte

A fürdőszobában a tükörrel szemben készül a számvetésem:

WÁÁ! Nincs már más csak a véremben fortyogó mérgem!

WÁÁ! Kötél idegeim a nyakam köré feszülnek!

Azt mondom: WÁÁ! Újra meg újra ugyanaz a hang zakatol!

WÁÁ! Túllőt már ez a névtelen állapot!

WÁÁ! Nincs már más csak a véremben fortyogó mérgem!

WÁÁ! Kötél idegeim a nyakam köré feszülnek!

Azt mondom: WÁÁ! Újra meg újra ugyanaz a hang zakatol!

WÁÁ! Túllőt már ez a névtelen állapot!

Azt mondom: WÁÁ!