csüggedő

nyiss kaput az álmod tegnap este itt aludt és talán egyszer hozzád visszajut de akkor nem lesz többé visszaút itt lapul az élet csügged bennem piszkosul (kiszorul) és mást fogyaszt a lelked tiszta sor (egy csúnya folt) kár hogy ilyen könnyen vándorol és vörösbe feded a múltat és tárva várod az újat pedig titkon jól tudod akárhova nézel én ott vagyok magányra vágyott éjszakán újra megtalált ez a homály a kárhozott én vagyok és mostanában én csak pislogok hogy milyen könnyen rágondolok szinte visszafordulok szinte visszafordulok mindegy hányszor gondolom hogy nem lesz többé már ilyen hiány valahogy visszavisz az átkozott a bennem lévő távozott a csüggedő csak dolgozott csupán ez a hibám és vörösbe fedjük a múltat és tárva várjuk az újat pedig titkon jól tudod akárhova nézel én ott vagyok magányra vágyott éjszakán újra megtalált ez a homály a kárhozott én vagyok és mostanában én csak pislogok hogy milyen könnyen rágondolok szinte visszafordulok szinte visszafordulok hisz mindegy hányszor ellenálsz egy más irányból eltalál és mindegy hányszor kérted már a terhedet hogy tűnjön el de húz maga után magányra vágyott éjszakán újra megtalált ez a homály a kárhozott én vagyok és mostanában én csak pislogok hogy milyen könnyen rágondolok szinte visszafordulok és mostanában én csak pislogok a csüggedőben egyszer elfogyok