Részeg rémek bolondja voltam,
És elmondtam az utolsó mesét,
A tapsot, a pénzt elfogadtam,
De tudtam, nekem ebből elég.
Eladtam nekik mindenem,
Dalokat, verseket, táncot,
De minden kevés volt ahhoz,
Hogy feledni tudjam a láncot.
Ha felkelsz majd, mert üt az óra,
Ne haragudj a gyáva bohócra!
Nem tűrné ezt, ha volna Isten,
Suttogtam, ha józan voltam,
Vesztettem, mert az Emberben hittem,
Gondoltam és becsomagoltam,
Nem vártam meg a másnap reggelt,
Kicsúsztam az őrök között,
Szipogva hozzád lopakodtam,
És megálltam az ágyad fölött.
Ha felkelsz majd, mert üt az óra,
Ne haragudj a gyáva bohócra!
Mennem kellett innen, fiam,
Azt hittem, sosem lesz vége,
Már csak ittam és káromkodtam,
És átkokat szórtam az égre,
Untam a nyomort, nem voltam hős,
Menedéket sem találtam,
Még a dühtől sem lettem vörös,
Élni kellett, én továbbálltam.
