A fákon a harmat, a nyíló virág
A távoli fények, ó, de sok hű jóbarát
Ők annyiszor látták a könnyeimet
Ha megkérded őket, elmondják neked
Az arcomat a fénybe fordítom
És a perceket én újra számolom
Nincs már semmi baj
Mert elmúltak a fáradt éjszakák
Jöjj velem a fények útjain
Veled éljem én a boldog napjaim!
Nekünk nyílik majd
Az út mentén a sok kis virág
A völgyek, a rétek, a kék csillagok
Most boldogan látják, hogy végre én más vagyok
A szél messze fújta a könnyeimet
Már mosolygok újra ─ köszönöm neked
Az arcomat a fénybe fordítom
És a perceket én újra számolom
Nincs már semmi baj
Mert elmúltak a fáradt éjszakák
Jöjj velem a fények útjain
Veled éljem én a boldog napjaim!
Nekünk nyílik majd
Az út mentén a sok kis virág
