Hogyha Én Lennék a Fény

Hogyha én lennék a fény a bánatok útján

Mindig felvillantanék egy kicsi reményt

Mindig arra indulnék, ahol épp várnak

Mindig megvigasztalnám a sok szegényt

Hogyha én lennék a fény a sötétség mellett

Mindig megmutatnám azt, hogy merre az út

Mindig világítanék, hogy mindenki lásson

Mindig felvidítanám a szomorút

Kérdezem a napsugártól

Miért nem lehetek én a fény?

Kérdezem az éjszakától

De válasz nélkül maradok én

Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna

Mindig elmulasztanám a többi időt

Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna

Lassan elfeledtetném, mi volt azelőtt

Kérdezem a napsugártól

Miért nem lehetek én a fény?

Kérdezem az éjszakától

De válasz nélkül maradok én

Kérdezem a kék hegyektől

Miért nem lehetek én a fény?

Kérdezem a tengerektől

De válasz nélkül maradok én

Kérdezem a messzeségtől

Miért nem lehetek én a fény?

Kérdezem az emberektől

De válasz nélkül maradok én