Kutyakemény melót kaptam, fát vágtam, trógeroltam.
Nekiestem átkozódva, ez is jobb, mintha ez se volna.
Hogyha engem kérdezel ma sem értem, miért nem adtam fel?
Van, ami a szomjúságra van, ami a megszokásra kell!
Fűtetlen koszos szobákban reggelt már nem is láttam.
Ment a nap és jöt az ára belehalni éjszakára.
Nem aludtam senkivel, hogy ez a rendje majdnem elhittem.
Van, ami a szomjúságra, van, ami a változásra kell!
Nő hogyha akad néha, szökevény vagy szabad préda.
Egyiket a férje várta, másikat - bárki ágya.
Nem ragadt meg senkisem, legalább egy időre mellettem.
Van, ami a szomjúságra, van ami az éjszakára kell!
Máskor majd elmesélem, mi van még a régi filmem.
Talán már holnap este, ha megtart a jó szerencse.
Mára ennyit hoztam el, ezt a kettőt a többihez irjuk fel!
Van, ami a szomjúságra, van, ami a folytatásra kell!
Van, ami a szomjúságra, van, ami a folytatásra kell!
Van, ami a szomjúságra, van, ami a folytatásra kell!
