A büszke (Élő)

Hogy erős vagyok csak tettetem.

Szívem helyén a kő, eltetettem, s most várunk.

Míg szólsz... ha szólsz...

Ó, te büszke csak nézzél körbe,

Elfogy a fejed felől a világod fénye.

Magány, közöny ittasan, nem hallod vad kopogását.

Míg nem vágysz múltra, holnapnak lettél túsza.

Kiderült és az égen a csillagok nem valami dackirályt rajzoltak újra.

Elnyomott érzelmek. Minek a vágy? Hisz a céltól elrettent.

Diadalnak szánt önérzet. Kiabáld, én úgysem értem.

Másoknak jó lesz így, gyengeségük bennük dühöt hevít.

Őszinték nem lesznek. Igazi énjük! Maradj veszteg!

S ez vagyok én. Szeretet koldusa.

Szívedben csörgő törődés, miért nap, mint nap markom nyújtom oda.

Meghalt a kéj... s nincs többé vágy. Csak hazug érdekek.

Meghalt a kéj!

De megfagyott lelkek tengerében kutatnám én.

Hisz, hogy erős vagyok, csak tettetem.

Szívem helyén a kő, eltetettem, s most várunk...

Míg szólsz, majd ki elé vethetem.

Ha (kud)arcomból a könny elfolyt,

S a (vig)asztalnál, szavunk megfojt.

Nézd el hát, hisz a nevetésed csak megmar.

Nézd el hát, hisz nekem ez jobban fáj.

Kínzó játékoddal csendünk meghal.

Kínzó bár, rajtad sebet sem vág.

Ó, te büszke csak nézzél körbe,

Elfogy a fejed felől a világod fénye.

Magány, közöny ittasan, nem hallod vad kopogását.

Míg nem vágysz múltra, holnapnak lettél túsza.

Kiderült és az égen a csillagok nem valami dackirályt rajzoltak újra.