Feketén álmodom (Élő)

Zúg, csak zúg

Az a mérhetetlen zaj,

Ami a fejembe járva,

Percről-percre

Pánikból épít talajt

Ismerjük egymást, pedig sosem látlak téged

Te, aki ártana mindig

A félelem élteti

Nyugtalan életem tépi

Hisz éppen…

Feketén álmodom

Szavaim némák csak tátogom, hogy

Hadd éljek

Vagy széttépnek

Kezeit vállamon

Hordom régóta

Hány napot tett

Tönkre a fájdalom?

De túl késő már

A holnap talán messze van

Talán közelebb mint ahogy hittem

Mi ez a hang?

Ha megszűnt, segíts majd,

Hogy újból a jelent nézzem

De te nem hallasz,

És kezem sem ér el

Új helyem lesz e-börtön?

Időtlen rettegés

Lett ez és

Mellkasomra ült az ördög

Tűröm hát

De lesz oly tán?

Hogy egy lélegzet sem

Fullaszt már

Senki nem kérdez

Választ adnék

De megfogjt az éj

Feketén álmodom

Szavaim némák csak tátogok, hogy

Felébressz

De megtéveszt

Szám, ahogy számolom

Hogy mondd el mégis

Hány napot tett

Tönkre a fájdalom?

De túl késő már

Vártam de mégsem

Jöttél még értem

Hogy darabokra törj

S minden rémképem

Testet öltsön majd

Újra benned

Valótlan lenne

Minden perce?

Álom vagy mégsem,

Csak a test nincs ébren?

Ennyi hát…

A szívverés lelassul

Nem pulzál

A mozdulatlanság sem

Rémiszt már

Nem rémiszt már

Ennyi hát

Újból érzem végül köddé válsz

Köddé válsz…