S.O.S (Élő)

Végy el hát mindent.

Mindent mit szépnek látsz.

S mindegy mert érzed:

Nekünk ez mindig járt.

Szelet vetsz, mondod.

Mégis szellőre áll.

Egy szelet világ most

Mit tányérodra vágysz.

Vegyél el mindent, hisz másnak nem kár.

Hazudj, mert ő meg hisz másnak.

Rád vár temérdek semmi.

Majd büszkén tartod fel.

Most lehet feledni.

Fizetnünk úgysem kell.

Pedig forrón éget a lángja

S mégsem hisszük, hogy árthat.

Zúg bennem a tenger.

Dübörög és hullámzik.

A só marja az embert,

Akit itt bent fulladásig

Mérgezett a bosszú.

Az érdektelen megtorlás.

Könyörtelen környezetbe kerül ez.

Könnyek között körbe ér a kezed.

Hol lesznek partok?

Nem volt elég,

Hogy tenyeréből elszórt élet

Lesz majd a vég neki.

Még most ízzó terhet húrcol.

A szél kievezett a magánytengerre.

Itt hagyta rég őt is mindenki.

Nem volt elég,

Hogy tenyeréből sarjadt élet

Lesz majd a vég neki.

Még most túlzó terhet húrcol.

A szél kievezett a magánytengerre.

Itt hagyta rég őt is mindenki.

Nem volt elég

S elmúlt az időnk is csenben.

Ez volt az éj amiből már nap nem kel fel.

A törtető kéz, ami eddig eltolt, mindent megtenne.

És tudod, nem számít

Mer’ nem lesz elég.