Mogorva (Élő)

Ébreszt is ismét a holnap.

Vállam mögé dobtam újra az éjjelt.

Most hízik a súlya mindennek amit megfogadtam.

Mégse lesz semmi megoldva.

Csak éljem túl így vagy morogva

A mát, mi most más.

Érzem, hogy berendezkedett bennem a mogorva.

Zsibbadt pillanat

Bármely mozdulat.

A fújó széllel repűl el

Most az összes gondolat.

(Mert)

Torkon ragadt

Ez a rémes hangulat,

Amitől most még jobban

Unok bármit, ami hangot ad.

Nem titok, minden ami fáraszt:

Csak bennem él.

Mégis kezelni mi eláraszt,

Képtelen lennék.

(Képtelen lennék ha mondom)

Néha eltűnnék mindentől.

Legyen néma csend még ma.

A zaj, amit az ember kelt

Csak probléma.

Ez a zaj néha a probléma.

Hé! Szólj ha mész! Titkon én is ott lennék,

Ott ahol nem dörög az akarat ég.

Ahonnan már messze jár

Ez a zakatoló civilizáció gép.

Pont addig vágyom én, ahol mindig

Nyugodt, s nem lüktet a világ már rég.

Ahol a becsvágy nem kiált rám

S nem sodorja arcomba undok szelét.

(Ott ahol nem dörög az akarat ég.)

(Nyugodt, s nem lüktet a világ már rég.)

(Nem sodorja arcomba kormos szelét

Ez a zakatoló civilizáció gép.)

Néha eltűnnék mindentől.

Legyen néma csend még ma.

A zaj, amit az ember kelt

Csak probléma néha.

Tűnjünk el.

Innentől legyen néma csend

És ma a zaj - amit a földünk kelt -

Sem probléma.

Mer’ a zaj néha a probléma.

A probléma a zaj néha.