Mocsár - Szimfonik (Live at Müpa, 2024)

Még azt mondják édesanyám, a szomszéd faluban van lányka

Bőven és ki őket látja, kezét lábát széjjel tárja.

Van ott sör, bor, van ott lányka, a napnak is van karimája,

De nincsen, nincsen, nincsen, nincsen, nincs ilyen jó muzsikája!

Azt mondják a bánat utca bánat kővel van kirakva,

De én arra rá nem állok, van mellette egy szép nagy árok.

Beleestem tegnap este a Misivel kocsmát keresve,

Nagyjából úgy negyed hatkor, volt már bennünk négy liter bor.

(Félig ember félig gép, Böde Dani példakép!)

 

Azt a kutya mindenit, ez az utca de sötét, de sáros,

Állok, mint a fakereszt, de a babám nem enged be magához.

Eressz rózsám, eressz be, nem vagyok én beborozva, serezve,

Csupán csak a szerelemtől áll a szemem a két szemem keresztbe.

Eressz rózsám, eressz be, nem vagyok én beborozva, serezve,

Csupán csak a szerelemtől áll a szemem az én szemem keresztbe.

Én voltam az édesanyám legkedvesebb fia, (Hopp!)

De engem egy barna kislány vezetett a rosszba.

Gyere velem kedves babám, nézzük meg a szobám falát.

Nem kell hozzá, csak tíz óra, megtanítlak minden jóra!

Addig iszom, amíg élek, amíg bennem zeng a lélek.

Zeng a szó és zeng a lélek, iszom, iszom amíg élek.