PÁLYAUDVAR

Én itt ülök még a pályaudvaron Akkoris, ha már várni nincs kire Amit mondanék, nem mondhatom Többé már neked Mit keresek én itt, nem tudom Tegnap még téged vártalak De csak egyszer volt a pillanat Elmúlt a pillanat Azt ígérted, hogy mindig itt leszel Búcsú nélkül hogy fogadjam el? Csak az eső kopog az ablakon Hogy, mire várok, én nem tudom Csak az eső kopog az ablakon És nem te Furcsa nélküled a hétfő Azt mondják, nem bírom Esküszöm, jól vagyok Vagy nem tudom Egy kicsit hagyjatok A számod felhívom Hátha majd beleszólsz Mondod, hogy nem komoly Én meg majd nevetek Mint aki nem tudja Hogy ami egyszer elment Az többé nem lesz újra Én meg majd nevetek Mint aki nem tudja Kisírni magából az örökre elmúltat Azt ígérted, hogy mindig itt leszel Búcsú nélkül hogy fogadjam el? Csak az eső kopog az ablakon Hogy, mire várok, én nem tudom Csak az eső kopog az ablakon És nem te Azt ígérted, hogy mindig itt leszel Búcsú nélkül hogy fogadjam el? Nem tudom már, mit képzelek, mi valódi Akárhol járok, mindenki rád hasonlít Hiába próbálom, nem tudok beletanulni Álmaimban mindig ott vagy, hozzád járok aludni Mert ott még velem vagy, csak idegondollak Mint a tegnapot, amikor még volt holnap Furcsa nélküled a péntek Tudod, utoljára látni, nem készít fel az élet Azt ígérted, hogy mindig itt leszel Búcsú nélkül hogy fogadjam el? Csak az eső kopog az ablakon Hogy, mire várok, én nem tudom Csak az eső kopog az ablakon És nem te Azt ígérted, hogy mindig itt leszel Búcsú nélkül hogy fogadjam el?