Látom magam gyerekként
Éppen a paneltömbök között a téren
Orra esek, meghátrálok
Már nem tudom, mit csinálok
De úgy szédülök, alig hallom
Hogy ez katonadolog, hogy ez katonadolog
Meg hogy ennél van az a sokkal rosszabb
Hogy nem sírnak a harmadikosok
És ha tényleg minden szép
És tényleg minden jó
Miért pusztítom magam veled?
Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem
Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz
Tudod én nem várok az anyámra
Tudod én nem hasonlítok apámra
Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz
Úgy növök fel, hogy almafákon körtéket nem keresek
és minden orra esés után inkább cigit tekerek
az meg ott röhög rajtam a kezemben, hogy ilyenek az emberek
Hogy minden szart inkább elszívnak, csak ne osszák meg veletek
Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem
Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz
Tudod én nem várok az anyámra
Tudod én nem hasonlítok apámra
Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz
NEM SZÉGYELLEM
HOGY
Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem
Kibaszott furcsa, hogy én még élek
Mindig belehúz, mindig belemegy, mindig akarom, mindig szeretem
Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz
Tudod én nem várok az anyámra
Tudod én nem hasonlítok apámra
Kibaszott furcsa, hogy én még élek, mindig ez volt, mindig ez lesz
