ember NEM élhet törött lábbal

(Ahh) A-a-a-a (Uhh) Az első dalomban azt írtam, hogy ember nem élhet törött lábbal Eltöltenék egy pár órát azzal a művészi kölyök lánnyal Mert emlékszem, hogy fel se tűnt Hogy már nekem is volt eltörve a lábam És ha emlékeim nem csalnak, éltem Hiába voltam egy ágyban S normális, hogy megfejlődjük saját magunkat időnként De nem tudom, hogy majd hogy gondolok a gondolataimra idősként Ahh-ahh-a-a-a-a Megfogadtam, hogy minden sztorit pont úgy mesélek, ahogy történt Aláírtam egy nyakkendőben egy világszintű atomtörvényt Megkívánta a helyzet azt, hogy a dramaturgiát átalakítsam Néhány éve rá nem tudom, hogy volt-e papír, amit aláírtam És normális, hogy megfejlődjük saját magunkat időnként De nem tudom, hogy majd hogy gondolok a gondolataimra idősként Haa-a-a-a-a-a Ha-ha-ha-ha-a Néha nem sikerül igazat mondanom, hiába igyekszem olyan nagyon S a legrosszabb, hogy fel se tűnik, a legrosszabb, hogy fel se tűnik És nevetve mondom, hogy láttam mamutot Magamtól mindig újat tanulok Én igazat mondok arról, hogy hazudok Igazat mondok arról, hogy hazudok Igazat mondok arról, hogy hazudok Igazat mondok arról, hogy hazudok Igazat mondok arról, hogy hazudok Igazat mondok arról, hogy hazudok Igazat mondok arról, hogy hazudok Igazat mondok arról, hogy hazudok Igazat mondok arról, hogy hazudok