Lyrics

Mint egy szakadék felé száguldó cirkusz
Sodródunk a pusztaságba
Az ember egy parazita, maga a vírus
És a végén mi kerülünk majd hullazsákba
Elcsendesült minden, vége a dalnak
Az elvek már régen kihaltak
Romba döntötték a világot
Éjfél van, de már nem ébred a hajnal
Elvesztünk a sötétségben
Ami megmaradt egy kopott fénykép
Tudom hogy az alagút végén nincs fény
Nem vár szép mező, csak LCD
Egy műanyag világ a hagyatékunk
Sok szerencsét ember!
Ha lángol az égbolt, ordíts egy nagyot
Mielőtt a némaság elnyel
Egy hegedű sír a szélben
Megfojtott virágok a réten
Mond meg hogyan éljem túl
Hogyha már elveszett bennetek minden reményem?
Vajon mit ér az emberiség?
Ha emberség nincs bennünk
Eladtuk a lelkünk, nincs mentség
És csak kérdezzük magunktól, mit tettünk?
Elvesztünk a sötétségben
Ami megmaradt egy kopott fénykép
Tudom hogy az alagút végén nincs fény
Nem vár szép mező, csak LCD
Egy műanyag világ a hagyatékunk
Sok szerencsét ember!
Ha lángol az égbolt, ordíts egy nagyot
Mielőtt a némaság elnyel
Written by: Bogár Krisztián
instagramSharePathic_arrow_out