záróra

Csak menekülök el a valóságból a jobb álmokba

De utána meg arra kelek bent fekszem az árokba

Asszem záróra volt mindenki lányokkal volt

És a józan eszünk egész este zálogba volt

Viszont elvarázsolt hogy a sok elhanyagolt

Srác a jó életük ellenére túladagolt

Na de csak elrabolt a lány ki felkarolt

És a szívem mikor vele voltam csak zakatolt

Fakók az emlékek

Meghagyom őket az estének

Hiszen most megtehetem hogy nem kell senkit tettetnem

Az lett mitől rettegtem megmaradtam egy gyermekben

De mikor csak felfelé nézek sajnos mindig lyukba lépek

Minden béklyót amit akkoriban hordtam újraélek

De a bláz meggyullad a szemedet lehunytad

Hisz előtte az előtted levő lányt bámultad

És ha már meguntad nem baj majd jön egy újabb

Csak vigyázz mert lehet hogy ő az agyafúrtabb

Fakók az emlékek

Meghagyom őket az estének

És ha kérdeznétek

Be tudom ezt a részegségnek

Kérdezem azt, hogy mit csinálsz

Mikor magányosan ott leszel

Szétesem tőled kicsinálsz

De te ma már onnan kezded el

Ma is elengedem magam megint elvesztem az agyam

Mert ha józan vagyok köztetek soha sincsen igazam

A papírt megnyálazom aztán meggyújtom a gazom

És a fájdalmat amit éreznék biztosan kihagyom

Na de csak megtalált az a kicsi leány

Akinek az öltözete ici-picit trehány

És a szófoszlányból még van valahány

Így a mondandóm végére nem lesz csak a magány

És akkor kérdezem azt hogy mit csinálsz

Mikor magányosan ott leszel

Szétesem tőled kicsinálsz

De te ma már onnan kezded el

Nélküled az éjjel mindig virrasztok

Amikor már félek az égre pillantok

Látom engem néznek fent a csillagok

Azt hiszem hogy már csak bennük bízhatok