Komor bolygó

Megjött a posta, a levelező

Azt kérdi benne "ki ez a nő?"

Én honnan tudjam? Még sosem láttam

Összesűrűl tőle a nyál a számban

Ha leszel oly kedves, kicsit mozdítsd arrébb

Az idő ölömbe ömlött és zavar a hőség

Kicsit émelyegjünk, rég nem volt ilyen

Lassú minden, a tüdőlebeny

Is játszik a szívvel, mintha nem volna dolga

Mondjuk, hogy életben tartson, mikor elindul az orra vére

Vörös fodros patak

Gyönyörű szép, nagyon tetszik

Az égbe csiszolva az útja

Az eremben lüktet, nagyon tetszik

Párolog, forró

Méreg, nagyon tetszik

Kozmosz szél fúj, élek-e?

Nem tudom, de ez nagyon tetszik

Az előbb a város túlsó végébe'

Két fiatal hóhér ült le egy székbe

Ott dobogtak ketten, egymás ölébe'

Kivájni másik szívét, vinni zsebébe

Próbálták nagyon, csend is lett nyomban

Mikor a légy belefulladt a pohár borba

A pohár borba

Egy kicsit még néztem, ismerős talán

Az egyik én voltam, a másik a lány

Az imént említett gyönyörű nő

Aki a vérem hígítja, a kapuja tű

A kapuja tű

Vörös mostmár minden

Vérmes szememben egész estig

Fuldokolnánk ketten

A tenger eltart lélektől testig

A pupilláid széle

Az éterbe nyúlik a végtelenségig

Tart a szára egy csillagalakba

Nem tudom, hogy még meddig

Bírom az űrben járókelőként

Rosszabb, mint egy vendég

Annak teát főznek, meg

Minden másból kínálják, szívtelenség

Volna azt mondani, menjél messzebb

Ha amúgy sincs semmi emlék

Hogy te vagy a nap, vagy a

Vénáimban csónakázó árnyék

Vörös fodros patak

Gyönyörű szép, nagyon tetszik

Az égbe csiszolva az útja

Az eremben lüktet, nagyon tetszik

Párolog, forró

Méreg, nagyon tetszik

Kozmosz szél fúj, élek-e?

Nem tudom, de ez nagyon tetszik

Vörös fodros patak

Gyönyörű szép, nagyon tetszik

Az égbe csiszolva az útja

Az eremben lüktet, nagyon tetszik

Párolog, forró

Méreg, nagyon tetszik

Kozmosz szél fúj, élek-e?

Nem tudom, de ez nagyon tetszik