Tisztelet Mudd Waters-nek (Középeurópai Hobo Blues No. 1.)

Tisztelet Muddy Waters-nek Közép-Európából Mikor még kiskölyök voltam Öt éves srác Nem tudtam, mi van a szoknyád alatt Mi az, ami ráz Felnőttem rég Harminchét vagyok Tudom, miért Mit akarok Az első csajom azt mondta "Inkább a falra mássz Ne rám! Ne rám! Ne rám! Ne rám!" A második azt mondta "Menj! Inkább nézd meg a Helgát!" De amikor én még kissrác voltam A Helgát nem játszották Így hiába sírtam, ahogy csak bírtam Hiába sírtam, ahogy csak bírtam Hogy Helga segíts! Nem megy, segíts! Helga segíts! Régen Amikor ez a zene elöntötte a világot Ezt az országot, meg ezt a várost is Virágoknak képzeltük magunkat a zene szép rétjén Én azt hittem, magas vagyok és karcsú És bársonyosak a szirmaim De amikor feltűnt az első kecske a réten Megijedtem, hogy jön és leharapja a fejemet Gyorsan tüskéket kezdtem növeszteni mindenhol Azt hittem, megúszom De ekkor megjelentek az emberek kaszákkal És rájöttem, nincs menekvés Nincs menedék Nincs menedék Mégis szerencsém volt Értem jött egy lány Kitépett tövestől Hazavitt, belerakott egy cserépbe Azóta mindennap öntöznek De nincs senki, aki cserélné alattam a földet Csak egy Hobo vagyok egy virágcserépben Egy maroknyi földben Ó, mit tettetek ezzel a földdel? Ebben a földben a kín a virág Virágok közt veled lenni, tudom, szép volna kedvesem Virág sincsen te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen? Mikor a hobók útjára léptem Mikor a hobók útjára léptem Ti még kissrácok voltatok Mondom, mikor a hobók útjára léptem Ti még kissrácok voltatok Megvertek százszor Megnyírtak párszor Nem maradt más! Nem maradt más! Se János, se Tamás Nem maradt más, szinte senki Szinte senki, semmi, senki, semmi Embernek, férfinek lenni És ez, azt mondják, nagyon kevés Sokan azt mondják, nagyon kevés Nekem nem sikerül, olyan nehéz Embernek lenni, olyan nehéz Nehéz! Nehéz! Nehéz!