H/Idegen

Idegenként tévelygek Minden lépés egyre nehezebb Ellepnek a kételyek Persze, bírom De nem igaz a fele sem Monotonná váltak A percek, amikért eddig éltem Ketrecbe zárnak A tetteimet rég elcseréltem Üresen tátongó Mit sem érő szürke estékkel Fel se tűnne, ha tűzbe vesznék el De, ha egyszer itt állsz a helyemen Másképpen látsz majd engem Lehet, egyszer más lesz a szerepem Addig el kell rejtenem Hidegen szólsz hozzám Szavaiddal a föld alá viszel Százszor is visszahoznám Újraélném, de többé nincs kivel Feketében látok Minden színt magaddal vittél Egy helyben állok Gyászolom, amiben eddig hittél Végig kell néznem Hogy egyre messzebb és távolabb leszel Hova zuhansz, ha senki nem kap el? De, ha egyszer itt állsz a helyemen Másképpen látsz majd engem Lehet, egyszer más lesz a szerepem Addig el kell rejtenem Mindazt, mit mondanék Ha kérnéd ott lennék És bármit megtennék De mégsem kéred Maradok az árnyékban Távolról látatlan Az éjjel álmatlan Mert másképp érzed El kell rejtenem El kell rejtenem Mindazt, mit mondanék Ha kérnéd ott lennék És bármit megtennék De miért nem kéred? Maradok az árnyékban Hol vérző sebem láthatatlan Az összes éjjelem álmatlan De túlélem majd álarcban De, ha egyszer itt állsz a helyemen Lehet, egyszer más lesz a szerepem Addig el kell rejtenem De, ha egyszer itt állsz a helyemen Másképpen látsz majd engem Lehet, egyszer más lesz a szerepem Addig el kell rejtenem Mindazt, mit mondanék Ha kérnéd ott lennék És bármit megtennék De mégsem kéred Maradok az árnyékban Távolról látatlan Az éjjel álmatlan Mert másképp érzed