Lila Köd

(Az a lány lány lány, kit hazahoztam volna Mindegy már már már, mikor testemet karolta) Az a lány lány lány, akit hazahoztam volna Mindegy már már már, mikor testemet karolta Ő csak át át át, elfelejtettem mindent ami bánt Az a lány lány lány, kit hazahoztam volna Mindegy már már már, mikor testemet karolta Ő csak át át át, elfelejtettem mindent ami bánt Lehet fiatalabb nálam de még így is olyan szép Karkötője csuklómon, illatát érzem még Hajgumija rozsaszín, mint mellette az ég Minden túl gyönyörű volt, de többet ért neki a pénz Nem sírhatom vissza ilyenkor nincs már mit tenni De el akarom dobni és egyben mellette lenni Boldogság az nincs, pénzért nem lehet megvenni De egy olcsóbb nő pár ezerért is megteheti Nyugtatom magamat azzal hogy semmi se más Közben kiabálok baby, de visszhangzik a lakás Mikor nem kapott meg mindent akkor haragudott rám Nem is beszélgettem vele hosszú hónapokon át Az a lány lány lány, akit hazahoztam volna Mindegy már már már, mikor testemet karolta Ő csak át át át, elfelejtettem mindent ami bánt Az a lány lány lány, kit hazahoztam volna Mindegy már már már, mikor testemet karolta Ő csak át át át, elfelejtettem mindent ami bánt Szívem bezárta egy széfbe, a kulcsot el is kérte De nem adhatja vissza soha már Nem ömlött a vérem, csak könny cseppent Igérem, de még mindig nem tudom, hol a zár Tudom jól ha vége, a kulcsot azt én kérem Fejemben mégis ott van egy talán Azt az egyet nem értem, hogy miért voltam Kétszer is ekkora barom, ami mindig fáj Az a lány lány lány, kit hazahoztam volna Mindegy már már már, mikor testemet karolta Ő csak át át át, elfelejtettem mindent ami bánt