A molnár elvesztette a feleségét

Véged van

Végigmentem, végigmentem

A lónai, a lónai nagy utcán

Elvesztettem, elvesztettem

A szivarom, s a szipkám

(Aj-na-na-na-na-na-na) ejnye, a Molnárné szőrén-szálán eltűnt (na-na-na-na)

Szegény Molnár igen csak nekikeseredett (na-na-na-na)

S úgy elkezdte sajnálni magát, hogy még a könnyei is kicsordultak (na-na-na-na)

Azt sem tudta, hová induljon melyik villamosra szálljon (na-na-na)

Merre akadhat rá a feleségére? (Na-na-na-na)

(Ja-na-na-na-na, na-na-na)

Elnézést, elnézést, nem látta a feleségem?

Én ugyan nem

Bolyongok a város peremén

Ahol veled egykor jártam én

És oly szomorúan kérdem

Miért szeretlek, miért kereslek hiába én?

Végigmentem, végigmentem

A lónai, a lónai temetőn

Elvesztettem, elvesztettem

A piros bársony zsebkendőm

Bolyongok a város peremén

Ahol veled egykor jártam én

És oly szomorúan kérdem

Miért szeretlek, miért kereslek hiába én?

Minden arcról mosolyogsz felém

Minden sarkon csak te jössz elém

Mégis bánatosan kérdem

Hogy látlak-e még, várlak-e még egyszer én?

Jaj, ne haragudjon, nem-nem látta véletlenül ezt a nőt?

Menjen az utamból, jóember

Bolyongok a város peremén

Csendes, régi utcán várlak én

És már hiába is kérdem

Hogy látlak-e még, várlak-e még egyszer én?

Csillagom, cukorborsóm

Jaj-na, há' csak meglettél

Mwah

Daba-daba-daba-daba-daba-daba-daba-daba

Daba-daba-daba-daba-dapaj

Daba-daba-daba-daba-daba-daba-daba-daba

Daba-daba-daba-daba-dapaj

Daba-da-pa-pa-paraba-daba-dapa

Para-para-para-para-para-rab-rab-ra-pa

Para-para-para-para-para-para-para-para

Raba-rab-pa-pa-para-para-parapa

Para-para-para-paba-pa-pa-pa

Para-para-para-para-para-raba-raba-da

Raba-raba-raba-raba-raba-raba-raba-raba

Raba-raba-raba-raba-rapa

Raba-raba-raba-raba-raba-raba-raba-raba

Raba-raba-raba-raba-rapa

Raba-rab-pa-pa-para-para-para-pa-pa

Raba-raba-raba-raba-raba-ra-pa-pa

Para-para-para-para-para-para-raba-raba-rab

Raba-rap-pa-pa-raba-raba-rab-pa-pa

Raba-raba-raba-raba-raba-ra-pa-pa

Para-para-para-para-para-parara-ta-ta