Szeptember Végén

Még ifjú szívemben lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet

De íme sötét hajam őszbe vegyül már

A tél dere már megüté fejemet

Elhull a virág

Beborul az ég körülöttünk

Elhull a virág

Elmúlik az idő felettünk

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt

Elhull a virág

Beborul az ég körülöttünk

Elhull a virág

Elmúlik az idő felettünk

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt

Fejfámra akaszd

Én feljövök érte a síri világból, az éj közepén

S leviszem azt

Elhull a virág

Beborul az ég körülöttünk

Elhull a virág

Elmúlik az idő felettünk

Töröld le makacs szemeimről a záport, érted hullik

De Te könnyeden elfeledéd hívedet

S e szív sebeit bekötözni, ki téged

Még akkor is, ott is, örökre szeret!