A város szemei

Egy gondolat megszállt most és magamra zártam a belvárost

Hogy úgy mint régebben összefussak veled majdnem véletlen

Fél homály, kis italka nincs talán a kártyáink kirakva

Van némi sejtésem mi lesz ma mondhatni nincs semmi dilemma

Valami közeleg, ó jaj a nyelvem a nyakad egy sóhaj

Szólj ha messzire mennék egy titok vagy amivel eldicsekednék

A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki

Kicsit egymásba zuhantunk, de játsszuk el hogy nincs semmi

Bámulnak az utcák, s minden tér de más nem látott úgy mint én

A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki

Összenézünk, összeérünk, a történetekkel visszatérünk

Lehet nincs is miértjük csak mi tudjuk csak mi értjük

Minden érzelem túltolva, közelről beszélünk suttogva

Száj a szájtól fél centi, veled a legjobb eltévedni

Hipnotizálva megyek fel hozzád, míg az éj ütemét meghozzák

A kopogó léptek a Dob utcán, minden percünk lefotóznám

A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki

Kicsit egymásba zuhantunk, de játsszuk el hogy nincs semmi

Bámulnak az utcák, s minden tér de más nem látott úgy mint én

A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki

Ez a mienk, és ilyet nem tud más a valóságból kiugrás

Szikra robban, szoknya libben szétpattannak a gombok az ingen

A liftben, a világ elnémul az ész kitenné a ne zavarj-táblát

A kezem a stop-gomb felé nyúl, talán ez több, mint barátság

A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki

Kicsit egymásba zuhantunk, de játsszuk el hogy nincs semmi

Bámulnak az utcák, s minden tér de más nem látott úgy mint én

A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki