Az önbizalom néha nem adja meg magátÁpol és eltakar mindig a kalap-kabátBántom magam, menekülök magam elől,Mert ha magamban sátrazom, beesik az esőEgy ősz hajszálat kitépek, három nő a helyébeHa divatba jön az ősz haj, rohanok is elébeA ruhák másokon állnak jól, rajtam idegenMásoknak odakint van, ami nekem idebennKét plusz jó szótól csak jobb leszekKét plusz kilótól csak több leszekKét plusz hangtól többszólamú leszekKétszer annyit adok, ha úgyis elveszedMinek küzdeni az elismerésekértHa előre mondták, hogy a kevesebb is elégA világ változik, mi változunk vele,Haladjunk szépen a megbocsájtás feleRégen féltem, egyedül a sötétbenA lelkem vart rám, test nélkül, szökésbenSehol se találtam meg magamat az egészbenBetettem földbe, hogy nőjön meg egy cserépbenMostmár megírom a saját, lányos mesémetÍgy ott vagyok, egyszerre több ember fejébenNem érzem magunkat többé már veszélybenItt várok rád a hideg esőben, fehérbenElveszett lányok álmait ásom kiVelük együtt próbálok változniNagyot álmodni, arcomat nem láncolniHegyeken átkelve önmagamba távozniKét plusz jó szótól csak jobb leszekKét plusz kilótól csak több leszekKét plusz hangtól többszólamú leszekKétszer annyit adok, ha úgyis elveszedElveszett lányok álmait ásom kiVelük együtt próbálok változniNagyot álmodni, arcomat nem láncolniHegyeken átkelve önmagamba távozni
Written by: Garay Anna Elza, Horányi Juli, Kemény Zsófi, Lukács Dóra
