Búcsúdal

Gyöngéd kezed talán utószor becéz

Könnyű álom volt és nehéz az ébredés

Ez a pillanat most ellobog

Bennem valami úgy felzokog

Kérlek, valamit még mondj nekem

Szívem szorítja a félelem

Nem látlak többé, hiába várok rád

Kis papírhajók, szilaj hullámok között

Vadul törtek ránk a zúgó, gyors idők

Néhány pillanat és messze jársz

Többé nem ringat e szép varázs

Kérlek valamit még mondj nekem

Szívem szorítja a félelem

Nem látlak többé, hiába várok rád

Szorítsd a szíved hozzám

Egy szót, csak annyit mondjál

Csak annyit még, hogy visszatérsz!

Oh-oh-oh-oh-oh-oh-oh

Féltésből fakadt forrás

Úgy fáj, úgy fáj a sírás!

Oly meddő és céltalan, mint semmi más

Vak fegyverek sebzik ártatlan szívünk

És a rettegés befonja életünk!

Ez a pillanat most ellobog

Bennem valami úgy felzokog

Kérlek valamit még mondj nekem

Szívem szorítja a félelem

S nem látlak többé, hiába várok rád

Szorítsd a szíved hozzám

Egy szót, csak annyit mondjál

Csak annyit még, hogy visszatérsz!

Oh-oh-oh-oh-oh-oh-oh

Féltésből fakadt forrás

Úgy fáj, úgy fáj a sírás!

Oly meddő és céltalan, mint semmi más

Nem látlak többé, hiába várok rád, oh-ooh-oh

Szorítsd a szíved hozzám

Egy szót, csak annyit mondjál

Csak annyit még, hogy visszatérsz!

Oh-oh-oh-oh-oh-oh-oh

Féltésből fakadt forrás

Úgy fáj, úgy fáj a sírás!

Oly meddő és céltalan, mint semmi más

A csöndet is neked adnám

A csodákat lábadhoz szórnám

Bár tehetném, bár velem maradnál