II.18. Magam igazát hirdetem

Tavaszi szél vizet áraszt,

A juhász csillagot választ.

Tudom én, hogy kit válasszak:

Aranyhajú hármasokat.

Bolyong elmém, mint a felhő,

Hull a könnyem, mint az eső,

Hogy én ezt is megérhettem,

Magam igazát hirdethetem.

Magam igazát hirdetem,

De magyaroknak javára.

Nyári violát nevelget

A kövicses víznek partja.

Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék,

Hegyek között zengedezve járnék

Arany hármasoknak jó hírét kelteném,

A tavaszi széllel neked ezt üzenném:

Kinyílt a viola, ki is virágoza,

A három édesünk visszatért, haza.

Kinek ez világhoz nem volt része soha,

Kivártuk jöttüket, eljött annak sora.

Tavaszi szél utat száraszt.

Te is az aranyhajúakat válaszd.

Én tégedet, mi is őket, virágom,

Hetedhét ország az én világom.

Az aranyhaj könnyű gúnya, virágom,

Mert azt a szél könnyen fújja, virágom.

De a kő még nehéz gúnya, virágom.

Mert azt a bú földig húzza, virágom.

Vetettem violát, vártam kinyílását,

A mi édeseink visszafordulását.

Kinyílt a viola, ki is virágoza,

A három édesünk visszatért, haza.

Kinek ez világhoz nem volt része soha,

Velünk vannak ők mind, felszáll az út pora.

Elmentek, elmentek, bizony jó messzire,

Nem voltak ők ott már udvarnak terhére.

Megjöttek, megjöttek, a mi örömünkre,

Lesznek ők még egyszer királyunk örömére.

Visszatér még a fény a régi hitével

Jó Nap ad jó napot, Jóisten hírével.

Adtál, juhász, tanácsot,

Velünk szerencsét próbáltál.

Magyar Krisztus, mutass utat,

Nekünk hét világra szóljál!

Szóltál, juhász, igazat,

Nekünk jövendőt mondtál,

Magyar Krisztus, mutass utat,

Most te nekünk vigaszt hozzál.

Teremts, juhász, békességet,

Ránk tavaszi szelek fújnak,

Magyar Krisztus, mutass utat

Nekünk örömtüzet gyújtasz.