Hol volt, hol nem volt egyszer, tele volt a város szerelemmelVéletlen egymásba botlás, hancúr a fűben, meztelen úszásNon-stop nyomtuk a muzsikát, rázták a csini kis nyuszikákCsillám villant, sok csók csattant, ez volt a KánaánMég, még, még, soha nem volt így elégZöld füst, bíbor köd és sok-sok színes fényMég, még, még, mint egy álom visszatérA sok jóból jó sok volt és nem fogott a fékHullámzik, felkap, átölel - magába zár, megállni nincs erőmDúdolva lágyan ringat el - mindig elcsábít, a város a szeretőmBalzsamos éj, zsibbadt hazaút, tök üres Dunapart, magányos alagút...Néhány rendes ember az első buszra várVan még egy homályos kép, láncát letépve rég,Megvadult mámoros Ámor lődöz szerteszétMég, még, még, soha nem volt így elégZöld füst, bíbor köd és sok-sok színes fényMég, még, még, mint egy álom visszatérA sok jóból jó sok volt és nem fogott a fékHullámzik, felkap, átölel - magába zár, megállni nincs erőmDúdolva lágyan ringat el - mindig elcsábít, a város a szeretőm
