Másnapos a város, kávét főz a hajnalElkerült az álom, kócos fekete hajjalRohant végig azt utcákon, majd átszaladt a térenNem tudom, mi vár kettőnkre, ha vége lesz a télnek Táncolunk majd a végtelenben, lehunyt szemmelNem keresve a választ, a választFogd meg a kezem, ne engedd elZuhanjunk most a mélybe ketten, ugye érzed, te is érzed? Elindulnék végre, de vissza tart a jövőEngedj most el kérlek, a régi házak mögöttOtt vannak az emlékek, amiket én tettem félreHátha lesz, aki megtalálja és átéli őket Táncolunk majd a végtelenben, lehunyt szemmelNem keresve a választ, a választFogd meg a kezem, ne engedd elZuhanjunk most a mélybe ketten, ugye érzed, te is érzed? Táncolunk majd a végtelenben, lehunyt szemmelNem keresve a választ, a választFogd meg a kezem, ne engedd elZuhanjunk most a mélybe ketten, ugye érzed, te is érzed?Ugye érzed azt amit én is érzek,Látod azt amit én is látok régen, olyan régenTáncolunk majd a végtelenben, zuhanjunk most a mélybe kettenÉn félek, én félek
