A tükör túlfelén

Jó volt Tiéd lenni, míg csak szerettél,Szemedben oly szép lehettem én, de megkopott a fény.Majd új szerelmek újabb tükrén át kerestem a Tőled kapott lányt,A ragyogót, a vadítót, a páratlanul jót. Végre itt vagyok! Hát jó napot! Csak most találtam rám.Eddig más szemével láttam minden erényem, hibám.De bárkit küld a sors, már tudom jól, hogy nem állhat ott senki más csak énA tükör túlfelén. Álmok törtek össze, megszúrt sok szilánk,(de) összeraktam újra önmagam a magány oldalán,Már nem kívülről kell a csillogás, az bentről jön, hogy Te is jobban lásdA nevetőt, a szeretőt, a bennem élő nőt. Végre itt vagyok! Hát jó napot! Csak most találtam rám.Eddig más szemével láttam minden erényem, hibám.De bárkit küld a sors, már tudom jól, hogy nem állhat ott senki más csak én…Végre itt vagyok! Hát jó napot! Csak most találtam rám.Eddig más szemével láttam minden erényem, hibám.De bárkit küld a sors, már így a jó, hogy itt állhatok végre tényleg énA tükör túlfelén.