Vihar utáni csend

Ülök a szobában Egymagam és én Épp arról beszélünk Hogy milyen sekély Az a pocsolya Ami egy felhőből szakadt Már nagyjából felszáradt De egy pár csepp még akad "Ez milyen érdekes" Kezdenék bele Ha úgy vesszük, sötétben A fehér is fekete Néha nem világos De pont ez a szépsége Bár kicsit még homályos Megérted a végére Vihar utáni csend És én sem vagyok szent Beismerem nem mindig Látom ezt be mindaddig Amíg zuhog felettem Az eső és elfelejtem Azt, hogy nem csak úgy lehet És nem látunk majd rémeket S jöhet már esőfelhő Lesz majd nálunk esernyő Én és egymagam Bólogatunk némán Úgy tűnik nekünk Túljutottunk a problémán De sajnos a neheze Most még hátra van El kéne mondanom Hát elmondom egy dalban Vihar utáni csend És én sem vagyok szent Beismerem nem mindig Látom ezt be mindaddig Amíg zuhog felettem Az eső és elfelejtem Azt, hogy nem csak úgy lehet És nem látunk majd rémeket S jöhet már esőfelhő Lesz majd nálunk esernyő Beismerem nem mindig Látom ezt be mindaddig Amíg zuhog felettem Az eső és elfelejtem Azt, hogy nem csak úgy lehet És nem látunk majd rémeket S jöhet már esőfelhő Lesz majd nálunk esernyő