Belőlem Platánok Nőnek

Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj

Lehajtott fejemet nem érheti a kard

Ember embernek farkasa

Az lakik jól, aki elsőként harap

Dobbal ijesztik a madarat

Felkelek, én ütöm

Most jobb is, hogy nem maradsz

Érzem ahogyan a lábam alatt megnyílik a talaj

Úgy érzem, jó itt nekem, gyökeret eresztek hamar

Belőlem platánok nőnek a menny és a pokol kapui között

Egyensúlyozom egyre csak felfelé, magasra, magasabbra török

A fák sem az égig nőnek

A fák sem az égig nőnek

Nevet rajtam egy madár

Nevet, és közben elfelejti, hogy rajtam egyszer már

Életre és otthonra talált

A fák sem az égig nőnek, belőlem az ég felé nőnek

A fák sem az égig nőnek, belőlem az ég felé nőnek

A fák sem az égig nőnek, belőlem az ég felé nőnek

A fák sem az égig nőnek, belőlem az ég felé nőnek