Én Máté
Öntelten őrjöng örömében
Szalad a sötétben
Sötét a vész
Semmibe vész
Vészjósló veszekedést
Váltja végleg a józan ész
Talán jobb is, hogy mész
(Talán, talán jobb)
Nézem, hogy érzem, ahogy elvérzem
Féken tartom féktelen mérgem
Magamat kérdem: érem-e pénzem?
Értéktelen szemét tükrének
Töredékében csodálom éppen
Hogy szegényen lépem meg
Hogy felvértezve fogadom meg
Hogy mától jobban fontolom meg
Hogy tartsd távol
Közel ne engedd magadhoz
Maradj magad, mert
Úgyis magányt hoz, ha magára marad
Neviszakozz mert így is, úgy is
Magával visz a kosz
Menj el mellőlem
Menekülj előlem
Magamat ölelem
De magamat ölelem
