Másnap

Krúbi felkel, és a világ körülöttem pörög

Kínom örök, mert az egyik vesém sír, a másik röhög

Élj a mának, Krúbika, csússzon le még két feles

Élj a mának, nincs bánat, ha a pillanatot élvezed

Élj a mának, múltad fájhat, s a jövőd sem érdekes

De küzdj egy holnapért, miben a mának élni érdemes

A múltamból ritkán tanultam

Tudtam, hogy hamis, mégis ugyanazt a nótát fújtam

A jelen mindig épp most kezdődik el újra

S mindig csak egy pillanatig tart, mégis meguntam

Hogy a holnap hol van, azt nem tudom, de keresem

Sok mesét hallottam, de nem igaz a fele sem

Így padlógázzal száguldok, hogy lehagyjam a jelenem

Mert érzem, hogy a holnap ott lesz ezeken a hegyeken túl

A legnagyobb épp fölém tornyosul

Az égbolt beborul, a hegyen szörnyű vihar dúl

Mert mindig, mikor eleredt az eső, elfordultam

És a viharokat elűztem, de utolért a múltam

És minden egyes könnyem, amit eddig elüldöztem

Közben idegyűlt, és most egyszerre mind itt van fölöttem

A kormányt én elengedném, hadd mosson el örökre

De mindenki, aki törődik velem, itt ül mögöttem

Annyira ki nem állhatom, hogy megoszlik a fájdalom

Én vállalom, a sajátomat cipelem a vállamon

De láthatod te is, hogy ha a tiedet is rám rakod

Majd eltűnsz örökre, akkor nekem is kell egy támaszpont

És azt, hogy kire hárul rá az enyém, nem én választom

Csak fáj az, hogy ha másnak is az álmait elárasztom

Ne várd azt, hogy a dolgok miértjére legyen válaszom

Csak elmeséltem én, mit érzek egy átlagos másnapon

Tegnap az egész estét átittam

De csak azért, mert reménykedem, hogy más is van

Nem csak a fagyos tél, ami halálig tart

De a szívem jégcsap, pedig a nyár itt van

De csak azért fagyos a szívem

Mert túl nagyot csobbantam a vízben több ízben

És bár úszni azt tudok én, mégis tovább merülök

De csak azért, mert a fény elől elmenekülök

De a fényt csak azért utálom

Mert a vodkámat tisztán jobban kívánom

Mert amit belém töm a tömény, tömény üresség

Amit csak azért érzek, mert nem szívtam elég füvet még

De csak azért szívok, hogy e földön töltött perceim

Elcseréljem egy olyanra, ahol működnek az elveim

De azok is csak azért működnek a másikban

Mert az egész estét átittam

Bár a térképen nincsen kezdet, nincs vég

Mégis keresem a sziget rejtett kincsét

Egyszer csak elérem majd a hegy gerincét

És hogy ha ott sincs, Krúbi volt-nincs

Bár a térképen nincsen kezdet, nincs vég

Mégis keresem a sziget rejtett kincsét

Egyszer csak elérem majd a hegy gerincét

És hogy ha ott sincs, Krúbi volt-nincs

Éjszaka néha felriadok

Érzem, hogy levegőt nem kapok

Görnyedve köhögök, de közbe röhögök, készültem rá, hogy ma meghalok

Éjszaka néha felriadok

Érzem, hogy levegőt nem kapok

Görnyedve köhögök, de közbe röhögök, készültem rá, hogy ma meghalok

Zuhanok, zuhanok, hegy tetejéről lezuhanok

Zuhanok, zuhanok, hegy tetejéről lezuhanok

Egy életen át a becsapódásra várva

Szememet lehunyva, karomat széttárva