Lemerül értem a könnyű bulvárriporter
S azt kérdi ha valaha rám egy sziget várna
Egy távoli hely mi lenne az a valami amit
Oda elvinnék magammal
A válasz kell az olvasónak és legyen kedves
E gondolattal így játszani el, így játszani el
De nekem mondd csak el
Mi kéne innen, és mi az ami nem?
A haverok osztoznak a CD-imen
Meg a könyveken
Melyeket elolvastam, vagy nem
És nem jön velem a sok megunt cucc
Meg a tucc-tucc
A szomszédból a preszkód, a fluxus
Az agyi-gagyi fazon, a tetkós luxus
Na az mind nem
De van egy ötletem
Volna hát egy part
Tart ameddig tart
Volna hozzá nyár
Hogyha ott volnál
És volna még a messzeség
S a benne fürdő ég
Így ez épp elég
Csak te kellesz még
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Maradna még egy város, amiben
Volt lakásunk, ott más lakik, igen
És marad az a rakat sátán
Ki vigyorog amikor száguld a sárgán át
A klón, a szónok
Az ökölbe szorult szónok
A panaszkönyv, meg az a régi mondat
Hogy megint nem mi nyertünk
Hol az a kis szigetünk?
Volna hát egy part
Tart ameddig tart
Volna hozzá nyár
Hogyha ott volnál
És volna még a messzeség
S a benne fürdő ég
Így ez épp elég
Csak te kellesz még
Volna hát egy part
Tart ameddig tart
Volna hozzá nyár
Hogyha ott volnál
És persze még
A messzeség
Más mi kellhet még?
Mint szemünkbe' kék
Megkereshetnénk
A föld, az ég
A messzeség
És mi ketten: épp elég
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
