Letras

Fogy az ösvény, fogy a napfény,
Hideg árnyék hull a hegyre.
Áll mögöttem ötven erdő,
Ötven évem rengetegje.
Torkomig ver csorba szívem,
Tűz a talpam, seb a térdem.
Annyi rémtől megfutottam,
Míg a ritkulásig értem.
Seb a szívem, seb az arcom,
Vadtövistől vér az ingem.
Aki erdő-járni küldött,
Az ha megismerne engem.
Sűrűségen átfutottam,
Avarának vért is adtam,
Ami bennem fiatal volt,
Rohanásban elhullottam.
Szívem szárnya, szemem fénye,
Kurjantásos fiú-kedvem,
Férfi-sorsom mély zenéje
Elveszett a rengetegben.
Csudaváró esti lázban
Fekszem itt a ritkulásban
Meglazulva, szerteesve,
S nincsen, aki megkeresne.
Járna értem, mint a hangya,
Mint a Lemminkejnen anyja;
Addig járna, felkutatna,
Kicsi méhvel írt hozatna,
Varázsszókkal összerakna,
Úgy siratna, úgy szeretne…
Fekszem itt a szürkületben,
Túl a rétnek nagy a csendje.
S zúg mögöttem ötven erdő,
Ötven évem rengetegje.
Written by: Boros Bálint, Komáromi Kristóf, Németh Dávid Bendegúz, Popovics Gyorgy, Áprily Lajos
instagramSharePathic_arrow_out