Oh, csak a hajnal jönne már

Sötét szárnyakkal száll az ég, a hídon sárga fény,

Lombzizzenés és holdsugár, ott lent egy férfi vár,

Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.

A kerti úton koppanás, száz árnyék útra kél,

Fakó-furcsa suttogás, és úgy fél Rácz Adél,

Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.

Jaj, nyissanak ki már a boltok, húzzanak fel egy rolót,

Nem birom, mert felsikoltok, ha nem szólal meg egy rigó,

Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.

Sötét folyondár ablakán törôdve zúg a szél,

Kék bársonyon hever Budán, púderszin Rácz Adél,

Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.

Hogy megnézzem még zöld szemét, zúgó-tenger haját,

Zöld szemének tengerén a múltba ússzak át,

Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.

Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.