Mintha Nem Tudnám

Mint fehér nyulat a kalapból

Előhúzol, ha magadból

Hiányzik valami, feldobod velem

Azt ami szürke, színessé teszem

Kellék vagyok, mert nem igazán kellek,

Te eljátszol velem, én meg elénekellek,

Tudom a végén nekem fog fájni,

De csak így tudok a közeledben állni

Naponta eldöntöm, hogy hidegen fogsz ma hagyni,

De, mint rab, akire most fogják kiszabni

A büntetést, én pont olyan nyugodt vagyok mindig, ha rád...

Gondolok, mintha nem tudnám,

Te vagy a célom, ami nem vár rám,

Elsorvasztasz lassan engem,

Marék por vagyok a két kezedben

Gondolok, mintha nem tudnám,

Mellékszerep, amit nekem szánsz,

Míg én vágyamat áztatom,

Neked csak egy vonás vagyok a vásznadon

A sors az ölébe rúgdosott,

Hogy velem játssza a zsarnokot,

De hiába hajtja igába a fejem,

Bilincsben is csak rá, szüntelen...

Gondolok, mintha nem tudnám,

Te vagy a célom, ami nem vár rám,

Elsorvasztasz lassan engem,

Marék por vagyok a két kezedben

Gondolok, mintha nem tudnám,

Mellékszerep, amit nekem szánsz,

Míg én vágyamat áztatom,

Neked csak egy vonás vagyok a vásznadon

Nincs hitem, de nem fáj már,

Nyugtat, amit itt hagytál

Gondolatba égett hangok

Félek, többé mást nem hallok

Miért nem szűnik meg bennem...

Miért nem szűnik meg bennem,

Ha benned nincs, mi vár...

Miért nem szűnik meg bennem...

Nem tarthat egy helyben