Gyere Közelebb

Szorítsd a kezem édes őrület!

Nélküled az út végét nem látom,

Az alagút fénye nekem csak álom.

Ha egyedül hagysz, a remény meghalt,

A teljes élet érzését meg majd

Odaát más világban, talán újra láthatom.

Szorítsd a kezem, még ha nem is lehet.

Ha te nem vagy, a félelem átveszi hatalmát,

Amit az egyedüllétem kiszolgál.

A nyugalom képe ábránd marad,

A hiányod építi köré a falat

Egy örök börtönhöz, ahol nincsen szabadláb.

Megfojt, ami vár, mi együtt végtelen.

Kihűl álmom, hogy itt hagysz végre csendben,

Hangod éket vert fejemben.

Bánjuk együtt az elmúlt időt,

Gyáva lelkünk cafatján kiül

Minden, mi megrémít,

Őrület csak ölelj át...

Ölelj, s csak válaszolj!

Mondd, mennyit ér

Ez a világ úgy, ha te nem lennél?

És mondd, mennyit ad

A jókedv önmagából, ha a szív nem szabad?

Gyere közelebb és lásd, amit a szemem ont

Ki magából, amit száj soha ki nem mond!

Gondolatok ezrei fonják meg hálóit,

Hidegvérű elmém bennük zsákmányként elesik.

Hát gyere közelebb és lásd, amit a szemem ont,

Neked egy üres tér, nekem a hely, ahova elbújok.

Ha nincs mi vigasztal, nekem még mindig itt van ez a hely,

Szégyenével ápol, soha nem enged el…

Gyere közelebb és lásd, amit a szemem ont

Ki magából, amit száj soha ki nem mond!

Gondolatok ezrei fonják meg hálóit,

Hidegvérű elmém bennük zsákmányként elesik.

Gyere és lásd, amit a szemem ont,

Neked egy üres tér, nekem a hely, ahova elbújok.

Ha nincs mi vigasztal, nekem még mindig itt van ez a hely,

Szégyenével ápol, soha nem enged el...